2021. február 6-án ezúttal a Murmo virtuális szobájában gyülekeztünk, hogy meghallgassuk, és aktívan részesévé váljunk a Tematikus Szülő Klub Evészavar a családban című eseményének, melynek házigazdája Dr. Sonnevend Mária gyermekpszichiáter, pszichoterapeuta volt. Bár a járványügyi helyzetre való tekintettel nem találkozhattunk személyesen, örömként vegyült az ürömbe, hogy az online színtér lehetőséget adott rengeteg érdeklődő jelenlétére, létszámkorlátozás nélkül.
Sonnevend Mária, hogy interakcióba lépjen hallgatóságával rögtön az elején egy anonim közvéleménykutatással kezdett, amiből az derült ki, hogy a résztvevők több mint felének valamely családtagja személyesen is érintett az evészavar témájában, illetve hogy a legtöbben a szelektív evésről és az anorexia nervosa betegségekről szeretnének többet megtudni.
Az okok nyomában
„Bárcsak tudnám, hogy miért!” – gondolhatja az a szülő, akinek gyermeke valamilyen evészavarral küzd. Fontos tudnunk, hogy nincs egyetlen, tisztán és egyértelműen felvázolható ok, ami miatt kialakul. Pontosan ezért a szakemberek nem is elsősorban az okokat keresik, hanem négy fő kategóriát járnak körül: kockázati tényezők (pl. maximalizmus), kiváltó tényezők (pl. kortársak csúfolása, hogy kövér a gyermek), fenntartó tényezők (pl. az éhezés miatt megdicsérik a kortársak a gyermeket, hogy olyan sovány, akár egy topmodell) és protektív tényezők (pl. erős családi kötelék, nyílt kommunikáció). Ezek alapos feltérképezése lehetővé teszi a szakember számára, hogy felvázolja a legmegfelelőbb kezelési tervet.
A kockázati tényezők között biológiailag meghatározottak is lehetnek, ilyen például az örökölt temperamentum (ehhez kapcsolható például a szorongástűrés és az újdonságkeresés tulajdonsága) vagy a szenzoros ingerek iránti érzékenység (SPD). A kiváltó tényezők többnyire a környezetből erednek, és sokszor a gyermek vagy a család hatókörén kívülre esik ezek kontrollálása. Az evészavarok kapcsán hangsúlyos szerepe van a médiának és az általa közvetített nyugati test-ideálnak is. A média hatására a közösségi oldalak válnak az összehasonlítási alappá, és így a gyermeknek nehéz elhelyeznie önmagát, mert már nem csak osztálytársaival, hanem az egész világgal veti össze külsejét. Az előadó kiemelte, hogy mivel az interneten a gyermek mindig talál magánál ”jobbat és szebbet”, ez a kamaszkori alapvető bizonytalanság mellé társulva igencsak megnehezítheti a mostani, „médiageneráció” megküzdését.
Az étel élet
A szülő perspektívájából talán az a legnehezebb gyermeke evészavara kapcsán, hogy a táplálkozáson az életben maradás múlik, így a betegség igen kockázatos a gyermek és nagyon aggasztó a gondviselő számára. Az evésnek központi szerepe van nemcsak a túlélés szempontjából, de a család saját szokásaiban is; a közös étkezések a család életének kitüntetett történései lehetnek, és a betegséggel ezek kollektív öröme veszhet el, vagy alakulhat át mindenki számára elviselhetetlenné. Ennek következtében a közös evési rituálék körüli feszültség állandósulhat, a korábban lényegtelen apróságok jelentős és megosztó dolgokká változhatnak, és végül a beszűkültség átkerülhet az étkezés porondjáról a család összes többi élményére, eseményére is.
A családterápia legfontosabb alapja a rendszerszemlélet, ami a családra nem csupán a tagok összességeként, hanem egy rendszer egészeként tekint. Ebben a rendszerben mindenkinek megvan a maga szerepe, és ebbe az egységbe kapcsolódik be a betegség. A szakember arra hívta fel a szülők figyelmét, hogy a család nem az evészavar okozója, hanem létrehoz egy olyan rendszert, amelyben a tünet jelentéssel, valamilyen funkcióval bír, aminek van egy sajátos szerepe a család mindennapi életében, ezért szervező-szabályozó erővé válik és „megszilárdul”, majd tartósan fennmarad. Az evészavar a gyermeknek egyszerre barátja és ellensége, megoldást és menekülést kínál egy nehézségre, valamiért szüksége van rá (pl. stabilizálhatja az önképet, identitást adhat). A betegség ugyanakkor felborítja a család alapvető egyensúlyát, és jelentősen megoszthatja a családtagokat.
„Egy napon, ha majd visszanézünk, a küzdelem éveit látjuk a legszebbeknek.” (Sigmund Freud)
Sonnevend Mária a nehézségek felvázolása után megkönnyebbülést is kínált az aggódó hallgatóság számára; számos olyan ötletet és gondolatot osztott meg, ami segítheti az egész család megküzdését. A család a gyermek legjobb ismerője és egyben a fejlődés terepe is; a gyermek úgy készül a felnőtt életre, hogy saját közeli rokonain keresztül tanulja a világot és önmagát is. Ennek okán a gyógyulásban kiemelkedő szerepe van a szakember mellett a családtagoknak is. A terápiában fontos, hogy a tünetekről átkerüljön a hangsúly a kapcsolati mintákra, hiszen a gyermek reakciói megváltoznak, ha a kontextus változik. A működésképtelen minták helyett, működő, alternatív megoldási módok felfedésére és megerősítésére van szükség.
A szakirodalom szerint gyermek- és serdülőkorban könnyebben gyógyíthatók az evészavarok és kevésbé válnak krónikussá; az eredmények azt mutatják, hogy megfelelő terápiával az anorexiás betegek körülbelül 50%-a teljesen meggyógyul. Az előadó szerint jó szülői stratégia lehet az érzelmek megértésére és az együttérzésre való törekvés, ugyanakkor közben fontos józannak maradniuk és finoman képviselni a valóságot a gyermekkel szemben, és végső soron a gyermek számára.
A Murmo gyermekpszichiátere átfogóan és komplexen mutatta be az evészavarok típusait, a család szerepét és a hatékony terápiás lehetőségeket. Segítő hozzáállása és valós, életszerű, konkrét példái kapaszkodót és támpontot nyújthatnak mindazoknak, akik valahogyan érintettek az evészavar témájában. Az előadás lezárásaként a hallgatóság saját kérdéseire kapott válaszokat, és pozitív útravalót a központ szakembereitől.
A Murmo és a Pro Juventa alapítvány legújabb eseményei mindig megtalálhatóak a Pro Juventa weboldalán, illetve Facebook oldalán. Az alapítvány fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy komplex terápiát nyújtson azoknak a gyermekeknek és serdülőknek, akik máshol nem jutnak támogatáshoz.