2017 szeptembere óta vagyok Murmo önkéntese, és habár mostanra pszichológus hallgatóból végzett pszichológus lettem, a Murmóban való önkénteskedés ma is legalább olyan fontos számomra (ha nem még fontosabb), mint akkor volt, amikor elkezdtem. A tanulás nem ér véget, sőt, itt kezdődik csak igazán!
Sok szempontból tanultam sokat a Murmóban, de számomra a legfontosabb ezek közül mindig is az a lehetőség volt, hogy itt megismerhetek kiváló szakembereket és a szakmai előadásokon, a táborokban, vagy akár csak egy beszélgetés alkalmával első kézből tapasztalhatom meg, hogy ők miként gondolkodnak a szakmáról és a gyerekekről. Úgy gondolom, ez a szakmai fejlődésnek azon része, amelyet tankönyvből nagyon nehéz elsajátítani, és amely indirekt módon, de mégis erőteljesen befolyásolja egy kezdő pszichológus szakmai identitásának alakulását. A Murmóban az ember fokozatosan ismerheti meg egyre mélyebben az itt zajló munkát.
Eleinte a weboldal fordításában, a programok lebonyolításában, illetve a táborok dokumentálásában és praktikus részeiben segédkeztem én is leginkább. Azonban idővel egyre több dologba nyerhettem betekintést, így mostanra abban a szerencsében részesülhetek, hogy testközelből követhetem egy terápiás csoport munkáját. Ez nem csupán elképesztően izgalmas, hanem remek kiegészítése a hétköznapokban végzett pszichológusi munkámnak, hiszen itt megfigyelőként tanulhatok. A Murmóban, egy kedves szakember által ismertem meg egy remek fejlesztő módszert is (A Ronnie Gardiner Módszert), amelynek azóta a képzésén is részt vettem, és amelyről lehet, hogy máskülönben nem is hallottam volna.
Sok hasonló kincset találhat a Murmo berkei között, aki ügyesen keresi! Én örülök, hogy három éve belevágtam.