A Murmo Tematikus Szülő Klubja 2021. január 30-án Martsa Zsuzsa, klinikai szakpszichológus előadásával indította az évet, melynek témája az ADHD, vagyis a Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (angolul: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder) volt. Az ADHD előfordulása az ADHD Központ adatai alapján világviszonylatban 3-6%, felnőttkorban 2-3%, amivel az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai tünetegyüttes. Az előadás kezdetén feltett kérdésre – miszerint jelenleg van-e ADHD-s személy a családban – a körülbelül 85 résztvevő 55%-a válaszolt igennel.
Zsuzsa a Vadaskertben, illetve a Pécsi Gyermekklinikán is foglalkozott ADHD-s gyermekekkel, szakmai tapasztalatából személyes élményekkel és esetekkel – őrizve az anonimitást – is szemléltette, hogy hogyan viselkedik egy tipikus ADHD-s gyermek. A személyes példák alapján könnyű volt elképzelni, mik a jellemzői egy ADHD-s gyermeknek, és a visszajelzések alapján több szülő is, akiknek gyermeke Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küzd, tudott azonosulni az esetekkel. Zsuzsa kiemelt néhány hasonló motívumot, amivel általában küzdenek a szülők, mint az eszköztelenség érzése, illetve annak az érzése, hogy valamit elrontottak, amik mellett további nehezítő tényező az, hogy a környezet sokszor nem elég toleráns.
Zsuzsa hangsúlyozta, hogy az ADHD egy tünetegyüttes, melyet 3 fő tünet alkot: hiperaktivitás, figyelemzavar, illetve impulzivitás. Kiemelte azonban, hogy a hiperaktivitás bizonyos tünetei bizonyos életkorban beletartoznak a normál fejlődésbe, így hiperaktivitás alatt olyan fokozott, túlzott motoros aktivitást értünk, amely adott gyermek fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének szembetűnő sajátossága.
Az ADHD kialakulásának, hátterének tisztázása napjainkban is folyik, azonban jelenlegi adatok alapján elsősorban genetika és idegrendszeri tényezők azok, melyek meghatározók, azonban a későbbiekben egyre nagyobb szerepet kapnak a pszichés és szociális tényezők is. A tünetek legtöbbször 5 éves kor előtt, azonban gyakran már 2 éves kor előtt is problémákat okozhatnak. Nemi különbségek tapasztalhatóak a tünetek előfordulásában, a lányoknál a figyelemzavar a dominánsabb tünet, míg a fiúknál gyakoribb a hiperaktivitás és az impulzivitás, ami miatt ők nagyobb valószínűséggel jutnak el szakemberhez, mivel ezek a tünetek zavaróbbak környezetük számára.
Életkori szakaszokat tekintve számos anyuka számol be arról utólag, hogy a gyermekek már magzat korukban „mozgékonyabbak” voltak összehasonlítva másik terhességükkel. Csecsemőkorban nehéz temperamentummal jellemezhetőek, sokat sírnak, nehéz őket megnyugtatni, és bioritmusuk is szabálytalan. Továbbá gyakori ebben az életkorban a pszichomotoros fejlődés szokatlan menete, gyorsabb vagy lassabb fejlődés jellemzi a gyermekeket az átlagosnál. Óvodáskorban megjelenő tünet az alkalmazkodás nehézsége az impulzív megnyilvánulásaik és mozgékonyságuk miatt. Serdülőkorban a korábban nem diagnosztizált ADHD a mentális egészséget is veszélyeztetheti, megjelenhet hangulati labilitás, negatív önértékelés, illetve szélsőségesen lázadó viselkedés. A korábban diagnosztizált ADHD-s serdülőknél inkább maradványtünetek tapasztalhatók, mint például szórakozottság, vagy pályaorientációs nehézségek.
Zsuzsa hangsúlyozta, hogy nem csupán hátrányai vannak az ADHD-nak, és rengeteg pozitív tulajdonság jellemzi ezeket a gyermekeket, mint például a rengeteg energia, a kreativitás, a gyors és könnyű ismerkedés képessége, illetve a hatalmas igazságérzet.
Az ADHD kezelésénél első lépés a terápiás terv elkészítése. Két meghatározó terápiás módszer létezik jelenleg: a nem biológiai, vagy nem gyógyszeres kezelés, mely tulajdonképpen viselkedésterápiát és szülő, illetve pedagógus tréninget foglal magába – ez a módszer főleg kisebb korban ajánlott; valamint a biológiai, vagy gyógyszeres kezelés. Kezdő lépésként minden esetben az első típusú terápia javasolt. Ugyanakkor az ADHD leghatékonyabb kezelésének a komplex beavatkozás bizonyul, azaz a kétféle terápia összehangolt alkalmazása.
Zsuzsa az előadás végén összeállított néhány tanácsot arra vonatkozólag, hogy hogyan érdemes kommunikálni az ADHD-s gyermekekkel. Mivel figyelmük fókuszát a pillanatnyi érdeklődés határozza meg, ezért fontos leellenőrizni, hogy tényleg hallotta-e, amit éppen mondtunk neki, például visszakérdezéssel. Érdemes egy szemmagasságba helyezkedni velük, megszüntetni a háttérzajokat, egyszerű megfogalmazást alkalmazni, és a nagyobb feladatokat részfeladatokra bontani. Fontos továbbá az, hogy a kéréseket röviden közöljük, kijelentő és felszólító módot alkalmazzunk, és iktassuk ki a nem szót.
A 60 perces előadás alatt rengeteg hasznos információval gazdagodtunk, illetve számos kérdés is felmerült a résztvevőkben, melyeket a fennmaradó időben Zsuzsa megválaszolt. Legtöbben aziránt érdeklődtek, hogy szülőként és pedagógusként hogyan lehet segíteni az ADHD-s gyermekeken, milyen megoldások lehetnek arra, ha esetleg a két szülő között egyet nem értés alakul ki a nevelést illetően, hogyan érdemes a zavart kommunikálni a testvérek felé, illetve a pedagógusok honnan juthatnak információhoz az ADHD-val kapcsolatban.