A Murmo Szakpszichológiai és Művészetterápiás Központ fennállásának tizedik éve alkalmából nyitott műhelyeket szervezett, ahol az érdeklődő szülők és szakemberek betekintést nyerhettek a gyermekpszichológusok által alkalmazott módszerekbe.
A műhelyek sorában az elsők között mutatkozott be a diagnosztikai csoport, amely a Murmóban történő többszegmensű, komplex kivizsgálás egyik legfontosabb eleme. A csoportos diagnosztika során két alkalommal kerül sor a gyerekek csoportos megfigyelésére, ahol a terapeuták páros vezetéssel teremtenek biztonságos teret a gyerekek számára. Az alkotófolyamaton keresztül a gyermekek egyéni és csoportos viselkedését, illetve másokhoz való kapcsolódását figyelik meg kortárs közegben. A pszichoterápiás fókuszú művészetterápiába és a csoportos diagnosztika módszertanába Pap Erika klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, szimbólumterapeuta, MBT-A terapeuta, Komáromi Erzsébet Katalin művészetterapeuta, művészetpedagógus, iparművész és Kovács Petra komplex művészetterapeuta, zeneterapeuta engedett betekintést.
A műhely résztvevőivel kipróbálhattuk azokat az alkotótevékenységeket, amelyeket a diagnosztikai csoportok során használnak a gyerekekkel. A foglalkozást ismerkedéssel kezdtük egy körjátékkal, akárcsak a gyerekekkel. Mindenki bemutatkozott, és elmondta, miért érkezett a műhelyre. Hamar kiderült, hogy minden résztvevő pszichológusként vagy leendő pszichológusként érdeklődik a csoportos megfigyelés módszertana iránt. A nagy csoportlétszámra tekintettel tágas körben ültünk le a közös alkotáshoz, nagyobb körben, mint ahogy a gyerekekkel szokás. Ahogy Komáromi Erzsébet kiemelte, az alkotás fontos szereppel bír a komplex diagnosztikai folyamatban, mert az alkotómunka teret ad a gyerekek számára ahhoz, hogy kifejezzék a szükségleteiket, amiket még nem képesek megfogalmazni. A közös alkotás során azok a gyerekek is bevonhatók az alkotófolyamatba, akik nem hisznek abban, hogy tudnak rajzolni. A módszert immár húsz éve alkalmazzák sikeresen a gyermekek és kamaszok diagnosztikájában. A közös alkotás során mindenki hatással van a másikra. A kezdetben fehér lapok különféle formákkal telnek meg, mire visszaérnek ahhoz, aki az első ecsetvonást húzta. Miután belekezdtünk az alkotásba, Komáromi Erzsébet arra kért minket, hogy tapsra csúsztassuk tovább a lapot a mellettünk ülőnek. Tíz ember dolgozott minden képen, míg végül mindenki visszakapta az eredeti lapot, amin elkezdte az alkotását. A munkákban mindannyian benne voltunk, a vonalak kirajzolták a pillanatnyi érzéseinket. Miután mind visszakaptuk a lapunkat, tovább alakíthattuk az alkotásunkat, amíg ki nem kerekedett belőle a kép története. Miután letettük az ecsetet és a pasztellkrétát, körbeültük a földön elterülő képeket. Pap Erika vezette a történetmesélés folyamatát, amely során kétféle megközelítést mutatott be. Az alkotások egyik felénél először az alkotók mesélték el a képük történetét, majd Erika kérdései mentén megosztották, milyen érzés volt mások ecsetvonásait tovább alakítani, és hogyan kapcsolódtak az elkészült alkotáshoz. Az alkotások másik felénél előbb a csoport tagjai mondták el asszociációikat a képekről, ezt követték az alkotók reflexiói. Ahogy Pap Erika mondta, ha összerendezzük, mit láttunk mások munkáiban, önmagunkról is képet kapunk. A történetekből születő képcímek többeknél tükrözték, hogy mivé váltak a kezdeti motívumok. A műhely végén ismét körbe rendeződtünk. A zárókörben mindenki megosztotta, mit visz magával a délelőtti foglalkozásról. Többen kiemelték a nyugodt, elfogadó légkört, amelyben valóban bele lehetett feledkezni az alkotásba, köszönhetően annak a harmóniának, ami a terapeuták között áramlik. Sokan reflektáltak arra, hogy a műhely során megismert művészetterápiás módszert szívesen beépítenék a szakmai gyakorlatukba, és szívesen látnák, hogyan zajlik a foglalkozás a gyerekekkel. Felmerült a foglalkozás önismereti értéke. Többen rácsodálkoztak arra, hogyan forrtak össze a kezdeti vonások mások vonalaival. Én is megláttam magamat mások motívumaiban. Különös volt szembetalálkozni a rajzomon azokkal a formákkal, amelyeket korábban én rajzoltam a többi lapra, mintha a saját érzéseim visszatértek volna hozzám, mintha valaki rálátott volna arra, mire van szükségem.
Értékes élményként viszem magammal a közös alkotás kétarcúságát, ahogyan megláttam magamat mások ecsetvonásaiban, és ahogyan mások is ráláthattak magukra az enyémekben. A műhelyben ráláthattam arra, hogy a nem-verbális megnyilvánulások feltárására remek eszköz a közös alkotás módszere. Megtapasztaltam, hogy milyen sokféle tartalmat rejtenek a rajzok, amit a szavak segítenek kibontakozni. Mindez rámutatott arra, mennyire fontos a komplex megközelítés, amelyen a diagnosztikai- és terápiás munka alapszik. A Murmo önkénteseként eddig nem nyílt lehetőségem részt venni a diagnosztikai csoporton, azonban a műhelyélmény megerősítette érdeklődésemet a gyerekekkel végzett pszichodiagnosztikai munka iránt. A műhely után szakmailag és emberileg is értékes eszmecsere alakult ki a résztvevők között, ami tovább emelte a délelőtti programot. A diagnosztikai csoport olyan rejtett menedék, ami biztonságos teret ad az önkifejezésre a gyerekeknek, akiknek nehezére eshet szavakba önteni az érzéseiket, nehézségeiket és szükségleteiket. A műhely alkalmat kínált arra, hogy a gyerekekkel dolgozó szakemberek is megtapasztalják, milyen hatása van a mesével összekötött közös alkotásnak.