Hídvégi Dorottya írása
2021. március 20-án, szombat délelőtt került sor a MURMO Tematikus Szülő Klub idei harmadik előadására. A hétvégi délelőttök általában sokak számára megannyi elfoglaltságot tartogatnak, ezen a szombat délelőttön mégis számos szülő és szakember tette félre dolgait két órára az előadás kedvéért. Az előadást Forgács Eszter gyermekpszichológus vezette, aki Angliában, illetve az Egyesült Államokban szerezte meg végzettségét, továbbá dolgozott gyermek-szülő terapeutaként. Előadása témája a bántalmazás a családban, illetve a traumafeldolgozás volt.
Eszter az előadást egy rövid meditációval indította, mely tartalmazott légzésgyakorlatot és relaxációs elemeket. Ez felettébb hasznos volt önmagában is, illetve az előadás folyamán később is, mivel a téma súlyosságát és nehézségét ezek által a gyakorlatok által könnyebb volt befogadni és feldolgozni. Eszter az előadás bizonyos pontjaihoz érve ennek érdekében emlékeztetett Bennünket arra, hogy most egy kicsit dőljünk hátra és lazuljunk el, mielőtt tovább haladnánk.
Miért fontos beszélni a traumáról?
szter kiemelte, hogy a trauma feldolgozásának, az önelfogadásnak és önmegértésnek fontos mérföldköve a traumatikus élményről való beszélgetés. Ilyen beszélgetések során kaphatunk választ az olyan kérdésekre, mint például: mi okozott az adott szituációban stresszt? Hogyan hatnak a múltbeli események a jelenre? Miért reagálunk indulatosan adott helyzetekben?
Mit jelent az, hogy trauma?
A trauma egy olyan esemény, amely érzelmileg elárasztó, fenyegető, ijesztő és testileg, vagy lelkileg fájdalmas számunkra. Az ember a traumatikus élmény hatására tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzi magát, nem tud védekezni vele szemben. A trauma által kiváltott stressz mértékétől agyunk, idegrendszerünk és testünk túlterhelődik. Traumatikus esemény lehet az is, ami velünk történik, de akár egy olyan esemény is, melynek szemtanúi vagyunk. A trauma egy kontinuum mentén írható le, melynek egyik szélsőséges pontján helyezkednek el az olyan katasztrófák, mint például a háborúk, vagy természeti katasztrófák – ezek gyakran vezethetnek poszttraumás stressz szindrómához.
A traumatikus élethelyzeteket többféleképpen is lehet kategorizálni. Lehet egyszeri esemény, mint például egy baleset, vagy ismétlődő, mint például a családon belüli bántalmazás. Aktív bántás is okozhat traumát, ahogy a passzív bántás is, például a gondoskodás hiánya.
A trauma akut (azaz 1 hónapnál tovább tartó) tünetei közé tartoznak a következők: traumatikus esemény újraélése flashbackek és rémálmok formájában, traumára emlékeztető helyek, emberek, tevékenységek elkerülése, alvás és figyelem zavara, irritábilitás és dühkitörések, illetve élettani reakciók és pszichés szenvedés a traumára emlékeztető ingerek esetén.
Mitől függ, hogy egy esemény traumatikus-e számunkra?
Az, hogy mi válik számunkra traumatikus élménnyé, számos tényezőtől függ, mint például az átélt borzalmak mértéke, az egyedül maradás mértéke, a kiszolgáltatottság foka, az érzelmi- idegrendszeri kitettség, illetve az életkor, a kisgyerek ugyanis kiszolgáltatottabbak a felnőtteknél, mivel nekik nem áll rendelkezésre olyan széles tárháza a megküzdési módoknak, mint a felnőtteknek.
A tolerancia ablak
Eszter ezek után megismertette velünk a tolerancia ablak fogalmát, ami lényegében a stressztűrő képességet jelenti, és az idegrendszeri aktivitással áll összefüggésben. Ha szimpatikus idegrendszeri túlaktiváltság áll fenn egy esemény hatására, akkor lép életbe az „üss vagy fuss” reakció, azonban, ha paraszimpatikus idegrendszeri alulaktiváltság áll fenn, lebénulás, megdermedés lép fel. Eközött a kettő között húzódik a tolerancia ablak, melyben egyszere érzünk és gondolkodunk, jól működik a stresszkezelésünk, és idegrendszerünk egyensúlyban van. A tolerancia ablak szélességét olyan tényezők határozzák meg, mint az élettapasztalataink, genetikai adottságaink, illetve aktuális fiziológiai és érzelmi állapotunk.
Eszter ezt követően rövid videókkal szemléltette az „üss vagy fuss” reakciót, illetve a lefagyásos reakciót, majd a reakciók idegrendszeri hátterét ismertette az agy részeinek bemutatásával, azon belül is a limbikus rendszer feladatait, illetve az emlékezeti működést kiemelve, melyből kiderült, hogy a traumatikus élményt agyunk másképp dolgozza fel, így ha a traumatikus eseményekről alkotott emlékek aktiválódnak, úgy éljük meg, mintha a jelenben történne, és újra éljük vele együtt a kontrollvesztett érzést is.
Az előadás arra is kitért, miért vagyunk különösen kitéve gyermekkorban a traumáknak: kiszolgáltatottak vagyunk a felnőtteknek, érzelemszabályozásunk kevésbé fejlett, illetve a kapcsolatok minősége is nagyban szerepet játszik abban, hogy hogyan fejlődik a gyermeki agy és idegrendszer.
A piros gombjaink
A piros gombok, melyek az előadás címét is adták, azok a helyzetek, melyek hatására az emberekben kialakul a készenléti állapot (vigilancia), mely ugyan lehet adaptív, azonban olyankor is fennállhat, ha nincs valós veszély. A piros gombok leginkább olyan helyzetekből alakulnak ki, melyekkel van sajátélményünk, és reakciónkat nagyban befolyásolja, hogy mit tanultunk a múltban a helyzettel való megküzdésről – a korábban említett „üss vagy fuss” válasz például, vagy lefagyás, elfojtás. Az, hogy hogyan reagál egy szülő a piros gombokra, a gyermekeik viselkedése is tükrözi, így a gyermek-szülő interakció egyfajta önismereti folyamat is.
Az előadás végén Eszter olyan technikákat is ismertetett, melyek segíthetnek a különböző helyzetek kezelésében, így például a relaxáció, mellyel az előadás is kezdődött, segíthet aktivált állapotban ellazítani a testet, a légzésfigyelés által jobban meg tudjuk figyelni, mi zajlik körülöttünk, illetve hasznos tevékenység az aktív sport, mely után testünk el tud lazulni.
Forgács Eszter előadása rendkívül színvonalas volt és hasznos tudást adott a résztvevőknek: segített megérteni a trauma és traumafeldolgozás tudományos hátterét, mely által új megközelítésből tudjuk szemlélni a témakört a mindennapokban.