Nevelni mindenki tud, gondolhatnánk, ahogy lélegezni is mindannyian tudunk. Szülőként tesszük a dolgunkat minden egyes nap úgy ahogy tudjuk, ahogy levegőt is veszünk, ösztönösen. Ritkán gondolkodunk el azon, hogy amit csinálunk, az vajon hogyan hat rám, a gyerekemre, a kapcsolatunkra? Az amit most kézenfekvőnek és helyesnek gondolunk esetleg harminc év múlva hogyan fog lecsapódni a kapcsolatunkban vagy épp visszütni? Az egyik szülő a reflektív szülőcsoportunkon egyszer úgy fogalmazott, hogy a gyereknevelés az egyetlen legális
emberkísérlet. Talán ezért is érdemes megállnunk és körültekintenünk, hogy mit is mondanak a szakemberek a gyereknevelés kérdésében ma?
A szülők leggyakoribb kérdése a pszichológusnál, hogy mit tegyek a gyerekemmel? Hogyan oldjam meg a problémáját? A reflektív szülőség egyik fontos alappillére, hogy a megoldás a szülőnél kezdődik, hiszen a gyerek érzelemszabályozásának eszköze a szülő. A szülő saját pillanatnyi érzelmi állapotára, gondolataira, szükségleteire való ráhangolódás a jó szülő-gyerek kapcsolat egyik fontos alapja. Vessela Aravena és Dr Camellia Hancheva, bolgár szakemberek, is elsődlegesen ezt hangsúlyozzák az előadásukban. Ahhoz, hogy a gyerek érzelmi állapotát
megfelelően tudjam kezelni, fontos látnom, hogy én hogy is vagyok most, mire is van szükségem?
Ha feszülten érek haza, mert pl. a busz egy órát késett, tele vagyok elégedetlenséggel és tehetetlennek érzem magam a rám nehezedő dolgok miatt, akkor a magam automatizmusai szerint vagy robbanékonyabban, vagy épp kontrollálóbban fogok viselkedni de lehet elengedem a gyeplőt és nem fogom kezelni a gyerekkel kialakult különféle helyzeteket, csak hagyom hogy az legyen amit a gyerek akar. A reflektív szülőség elsődlegesen azt tanítja meg, hogy tanuljunk meg mi szülők “becsekkolni", azaz rápillantani arra az állapotra amiben pl. haza érkezem, és mindezt észrevéve szabályozni saját lelki állapotunkat ezzel-azzal (pl. tea, pihenés, hideg/forró fürdő, gyertya meggyújtása..stb) A szülői önszabályozás különféle módjai segíthetnek abban, hogy jobban jelen tudjunk lenni a gyerekeinkkel kialakuló mindenféle vicces, bosszantó, rémisztő stb. helyzetben.
Az érzelemszabályozás ökölszabálya, hogy minél erősebb egy érzelem annál kevésbé vagyunk képesek mentalizálni, azaz komplexen érteni saját magunkat, a másik állapotát és szándékait, a kapcsolat kihívásait. Az érzelmi állapotok skálájának egyik végpontja a lefagyás (pl. passzivitás, átadjuk a kontrollt másnak, visszahúzódunk a kapcsolattól..stb) a másik az üss/fuss állapot amikor erősen reagálunk (pl. elmegyünk, ráripakodunk a másikra, híretlen döntést hozunk..stb). A kettő között van az optimális zóna, ahol képesek vagyunk komplexebben gondolkodni, kíváncsian, a másik helyett sem tudva, egyszóval “nem tudni” módban. A reflektív szülőség a szülő és gyerek érzelmi állapotainak összehangolását tanítja meg, ami a jó kapcsolat alapja. Segíti a szülőt
ráhangolni arra, hogy még kritikus helyzetben is le tudjon lassítani és felvegye a gyerek “érzelmi
cipőjét”, azt is amivel történetesen nem ért egyet, ezzel csillapítva a gyerekben dúló káoszt, vagy erős érzelmi állapotot. A mentalizáció, azaz az adott komplex érzelmi állapotokba történő betekintés, már csak attól is hogy ezt csak lassan lehet csinálni, csökkenti a külső és belső feszültséget. A szülő nem ítélkező vagy kontrolláló hanem kíváncsi magatartásától, látva és megértve kezdi érezni magát a gyerek, ha ezt nem is mondja ki. A közös mentalizáció csökkenti a konfliktusokat a családban, amitől a gyerek viselkedése is változik és alapvetően nagyobb
nyugalom lesz otthon, a kötődés pedig erősödik.
A reflektív szülőcsoport alkalmakon feltérképezik a szülők azt, hogy a saját mentális állapotuk hogyan hat a gyerekre. Majd azon gondolkodnak együtt, hogy egy-egy nehéz helyzetben mi minden mehet a gyerek fejében, milyen szándék állhat egy-egy kihívást jelentő viselkedése mögött? A reflektív szülőcsoport vezetői segítik azt, hogy a szülők több perspektívából kezdjék szemlélni az adott helyzetet. Erős érzelmek hatása alatt ugyanis vagy teljesen meg vagyunk győződve a saját igazunkról vagy a másikéról, vagy “hiszem ha látom” alapon gondolkodunk esteleg megideologizálunk bizonyos tetteinket, vagy mások tetteit, a belső indítétokat figyelmen kívül hagyva. Erős érzelmek hatása alatt a szülő tud megfélemlítő, kritikus, frusztráló, kontrolláló lenni vagy kényszerítő eszközöket vet be a céljai elérésére. Gyakori a szülők félelme attól, ha együtt éreznek a gyerekkel, például abban, hogy haragszik a tanárra, mert szünet előtt dolgozatot irat, akkor a gyerek feljogosítva érzi majd magát arra a viselkedésre ami a szülő szemében amúgy rossz, mert ezt a gyerek a tanár szemére vetette. Ám ez távol áll a valóságtól. Valójában a gyerek látva érzi magát attól, ha megérti a szülő a gyerek felháborodását. Végeredményben diákként
ünnepnek éreztük valaha a dolgozatokat, vizsgákat? A szülő megértésén keresztül kiélesedik a gyerek képe saját magáról és nem csak magát érti meg jobban attól, ha beszélgetünk vele arról, hogy mi mérgesítette fel őt ebben az utolsó utáni dolgában szünet előtt ennyire? A megértésünk, és kíváncsiságunk által kinyílik a másikra is, a szülő vagy tanár szándékáról is jobban fog tudni gondolkodni. A reflektív szülőség és ezen belül a mentalizáció célja végeredményben a kapcsolat javítását szolgálja, a szülői autoritás megtartása mellett. A kapcsolat javításának célja pedig a szociális tanulás, a kulturális tudás átadása generációról generációra, és talán nem mindegy, hogy milyen tudást adunk át. A reflektív funkciók javításával nem csupán a jó szülő-gyerek kapcsolat a cél, hanem, a szülő-gyerek kapcsolat a gyerek későbbi emberi kapcsolatainak mintájává válik és a világ megértésének egy fontos kiinduló pontja.
A Reflektív Szülőségről már jelent meg magyar fordításban is fontos ismeretterjesztő de egyben tudományosan is megalapozott könyv. Alistair Cooper és Sheila Redfern szerzőpáros Reflektív Nevelés című könyvében nagyon sok gyakorlati példán keresztül be van mutatva, hogy mi is a reflektív nevelés.
Az összefoglaló a Bizalmi válság – Mentalizáció alapú terápiák konferencián elhangzott “Reflektív gyermeknevelés és a reflektív munka szülőkkel – Vessela Aravena, PhD Camellia Hancheva, PhD előadása alapján készült.