Prof. Fónagy Péter, a mentalizáció elméletének egyik alapítója tisztelte meg konferenciák közönségét online előadásával, melyben távolról is nagyon közel hozott hozzánk olyan fontos témákat, amik érzelmileg is megmozgatták a hallgatóságot. Az online jelenléte ellenére a közönség magyar nyelvű köszöntésével és közvetlen, kapcsolódó jelenlétével segített minket a bizalom jelentőségének megértésében.
Előadásában az episztemikus bizalom és bizalmatlanság egyéni és társadalmi folyamatával és az azt megalapozó és elősegítő pszichológiai folyamatokkal foglalkozott, amelyek a mentális zavarok kialakulásában is relevanciával bírnak. Az egyén jóléte felől kitekintve a társadalmi jólétet megalapozó tényezőkre összpontosított és hívta fel figyelmünket a 21. századi kultúránk bizalmunkat érintő kihívásaira és veszélyeire.
Kifejtette, hogy emberi mivoltunkból adódóan milyen sérülékenyek vagyunk a társas kapcsolatainkban megélt törésekre, milyen negatív hatása tud lenni a meg nem értettség és a magány, kirekesztődés élményének. Túlélésünk záloga, hogy érezzük, van kiben bízni, hogy értjük egymást, tartozunk valahova. Ez alapozza meg a társas együttműködés és problémamegoldás lehetőségét is. Ehhez szükséges a mentalizáció, önmagunkról és a másik személyről, illetve a közösen megosztott élményeinkről való reflektív gondolkodási mód. Az „értjük egymást” (we-mode) élménye több lépésben alakul ki a fejlődésünk során, talán úgy lehet leírni, hogy érzékeljük, ahogyan a másik személy látja, ahogyan mi látjuk magunkat vagy a dolgokat. Az „értem, hogy érted, hogy én, hogy értem” vagy „Látom, hogy látod, ahogyan én látom a dolgokat” mondat írja le talán magyarul a legjobban ezt a megértettséget, bizalmat keltő élményt.
Amennyiben a kapcsolati sérülések nehéz élményeinek helyrehozása, reparálódása nem tud megtörténni, ez az élmény kevésbé megélhető. A mentalizáció legátlódhat, nem segít eligazodni a kapcsolatainkban. Ebben a bizonytalanságban túlságosan bizalmatlanná, vagy bárkinek túlságosan bizalmat szavazóvá válhatunk. Amikor nem tudjuk, kiben bízhatunk, és kiben nem, előfordulhat, hogy pont azokkal nem tudunk együttműködni, akik a segítségünkre lehetnek, míg elaltatva egészséges kétkedésünket, hamis információk, álhírek, összeesküvés elméletek válhatnak életünk döntéseinek iránymutatóivá. Jól ismerhetjük ennek nehézségeit segítő szakemberként, például pedagógusként, szociális munkásként, egészségügyi dolgozóként, pszichológusként, vagy a tudomány bármely képviselőjeként. A kiéleződő egyenlőtlenségeknek, igazságtalanságoknak, marginalizálódásnak hatalmas szerepe van abban, hogy szakadékok jöjjenek létre csoportok, értékek és a közösen elfogadott tudás mentén. Ennek mozgatórugója a szégyen és a meg nem értettség élménye.
A közös megértés és az együttműködés alapjának, a bizalomnak a válságát éljük mindannyian, különböző egyéni szerepeinkből (pl. tanár-diák, orvos-beteg, terapeuta-páciens) és társadalmi nézőpontokból (csoportok, státuszok) éljük át, de gyakran nem találjuk az utat az „értjük egymást” (we-mode) élményéhez. Fónagy Péter nem kímélt minket annak belátásától, milyen veszélyeket rejthetnek a digitális eszközök és a mesterséges intelligencia a fenti folyamatok felerősítéséhez annak az illúziónak a mesterséges létrehozásával, hogy elhihetjük, a másik oldalon valaki meghall és lát minket, törődik velünk és végre tartozhatunk valahová – legyen az a ChatGPT, egy reklám, propaganda, vagy szélsőséges vélemények, álhírek terjesztőinek online videói. A valódi kapcsolódás, az „értjük egymást” élménye viszont elmarad.
Könnyű volt az előadás alatt reménytelennek látni a helyzetet és elveszíteni a bizalmat abban, hogy a dolgok helyrehozhatóak. Fónagy Péter szerencsére azt a tudást is átadta nekünk, hogy a mentalizáció elméletéből és a gyakorlati terápiás munkából adódó tapasztalatok hogyan segíthetnek át minket a bizalmatlanság útvesztőin. Mielőtt azt gondolná az olvasó, hogy bonyolult szakmai módszereken át vezet az út a reményig, Fónagy Péter arra bíztatott minket, hogy legyünk kíváncsiak a hozzánk fordulók, velünk kapcsolatba kerülők érzéseire, gondolataira, hiedelmeire. A fentiek alapján értéssel fogadjuk a bizalmatlanságot és segítsük áthidalni a vélt vagy valós különbségek ellenére, lebontva a „szégyen falait”. Továbbá építsük közösségeinket, vitassuk meg elképzeléseinket, adjuk össze tudásunkat, hogy az előadáson sokat emlegetett együttműködő kapcsolati állapotba, a „we mode”-ba tudjunk kerülni egymással.
Hálásak vagyunk Fónagy Péternek és a digitális eszközök pozitívumainak, hogy ez az előadás elérhetővé vált számunkra a konferencián és építette bizalmunkat a mentalizáció elméleti ismereteivel.
Az összefoglaló a Bizalmi válság – Mentalizáció alaú terápiák konferencián elhangzott “A 21. század elejének episztemikus bizalmi válsága, a fejlődés és a pszichoterápia lenyomatai” című – Prof. Fónagy Peter, CBE, FBA, FAcSS, FMedSci (online) előadása alapján készült.