Október 19-én a Murmóban Francois Ozon Dupla szerető című filmjét tekinthettük meg, amely után
a témát kimerítő beszélgetés következett, dr. Árkovits Amaryl és Dorn Krisztina vezetésével. Az
eseménynek a Murmo csoportszobája adott otthont, ahol családias légkörben filmeztünk együtt.
A Dupla szerető tipikusan az a fajta mű, amely alatt az ember csak kapkodja a fejét, mi is történik
pontosan. Tényleg azt látom, amit? Valóban megtörténik? Ezt most képzeli, vagy álmodja? Hol a
csavar? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések cikázhatnak az emberben a megtekintés alatt. Ha
megpróbálnám a történetét objektíven leírni, biztosan nem sikerülne. A cselekmény jelentős része
ugyanis már eleve azon múlik, a néző miképpen értelmezte a látottakat. Számos sokkoló, meglepő és
váratlan jelenetnek lehettünk tanúi, s habár a vélemények mindenképpen megoszlottak arról, hogy
vajon a film „jó filmnek” számít-e, egyetlen célt mindenképpen el tudott érni: gondolkodásra és
eszmecserére késztetett egy teremnyi embert. Ez pedig még egy „rossz filmtől” sem rossz eredmény.
A közös megtekintés után csak némi unszolásra tudtuk letenni a néma döbbenetet, hogy egy rövid
szünetet tartva, a helyszínen felkínált finomságokkal enyhítsük némileg a bennünk felkavarodó
érzelmek és gondolatok erejét.
Az ezt követő beszélgetés során pedig nem hazudtolta meg magát a zömében segítő szakmájú, és
pszichológusokból álló közönség. Csak úgy repkedtek a feltevések a különböző anyai minőségekről, a
pszichotikus állapot és a valóság elkülönítéséről, a lelki és testi problémák egymással való
kölcsönhatásáról, a terápiás kapcsolat kereteiről, a szükségletek felvállalásáról, a filmben használt
szimbólumok jelentéseiről, és persze a jól megszokott önreflexió sem maradhatott el, hiszen az is
szóba került, kit hogyan érintett a film, milyen érzéseket keltett bennünk. Fény derült rá, hogy egyes
jeleneteknek mennyire más és más jelentést és jelentőséget tulajdonítottunk, megvitattuk, miként
lehet értelmezni az egyes elemeket, ez pedig számomra nagyban tágította a filmről való gondolkodás
keretét. Én személy szerint minden hasonló film végén nagyon ajánlanék mindenkinek egy ilyen
beszélgetést, ugyanis a sok különböző nézőpont egy sokkal sokszínűbb és – véleményem szerint –
teljesebb megértést tud nyújtani.
A beszélgetés után még további kellemes társalgás, evés-ivás következett, amelynek köszönhetően
mindenki levetkőzhette (vagy igény szerint tovább emésztgethette) ezt a mélyebb közös
gondolkodást. Ezúttal is egy jó hangulatú, eredményes estét tudhatunk magunk mögött, amely nem
mellesleg a Pro Juventa Alapítványt, és ezáltal számos gyermek jóllétét is támogatta. Mindenkit nagy
köszönet illet, aki ehhez hozzájárult, akár a szervezésben, akár a részvételével!
Virág Eszter írása