Úgy készültünk a Murmo megnyitójára, mint a várva várt gyermek bemutatására.
Örülni és ünnepelni hívtunk mindenkit, aki fontos szerepet játszott életünkben: azokat, akiktől tanultunk, akikkel együtt munkálkodtunk, akik szeretnek és ismernek bennünket, és tudhatják, milyen értéket hoz a világba ez a gyermek, a Murmo.
Rengetegen eljöttek s velünk ünnepeltek. Ölelés ölelést ért és peregtek az örömkönnyek.
A Homo Ludens Project lélekig hatoló, felkavaró, megmozgató performanszokkal mutatta meg, milyen óceán mélységű az emberi psziché, és bepillanthattunk abba is, hogy mi mindent fognak még látni ezek a falak. Fájdalmasan szép, különleges, felemelő és nevettető élmények várták a vendégeket, bármelyik ajtón nyitottak is be.
Azután összegyűltünk a legnagyobb szobában, körbe álltunk, végre igazán együtt voltunk, és meghallgattuk Erikát, aki elmondta, hogyan született a Murmo, miért volt már igazán nagy szükség rá, miként fogja minden tündérkeresztanya beleadni a legjobb tudását, hogy ez a gyermek igazán értékes legyen és mások javát szolgálja. Erika természetes volt és kedves, boldog és meghatott. Meghitt és bensőséges pillanatok voltak ezek.
Stark András pszichiáter kedves szavakkal, biztatással és szeretettel mondta el megnyitó beszédét, nevettünk és elérzékenyültünk, nagyszerű érzés volt, hogy ő is velünk örül.
Bölcsföldi András református lelkész Isten áldását kérte a jelenlévőkre, az imáját követő csend felemelő volt.
A Makám tagjai, Korzenszky Klára és Krulik Zoltán a zene szárnyára vették a jelenlévőket, együtt énekeltük velük a Napéneket, s kértük, hogy áldások árjai szálljanak fejünkre, hogy az egész világ férjen a szívünkbe.
Azután finom italokkal, szeretettel készített mennyei falatokkal, jóízű beszélgetésekkel, nagy nevetésekkel ünnepeltünk.
Így mutattuk be a világnak a Murmót.
És akkor, ott, az egész világ belefért a szívünkbe.
