A számunkra kedves emberektől mindig jól esik az érintés, jó, ha megölelenek, megsimogatnak, hozzánk érnek. Az érintés azonban sokkal többet jelent kellemes testi szenzációnál. Kutatások bizonyítják, hogy hatással van az immunrendszer jobb működésére, a stressz kezelésre, hozzájárul az egészség megőrzéséhez, és úgy tűnik, a hosszabb élet egyik titka. Ráadásul nem is csak az élvezi áldásos hatását, aki kapja az érintést, hanem az is, aki adja.
Az élet kezdetén a gyermek jóllétének, ép pszichés fejlődésének, saját teste egészséges érzékelésének kulcsfontosságú eleme a fizikai kontaktus az anyával, az ölelés, az, hogy a pici megkapaszkodhat a biztonságot nyújtó szülőben. Ennek hiánya lelki sérüléshez, pszichés problémákhoz vezethet.
Harry Harlow kísérletében a kismajmokat születésük után elválasztották anyjuktól. Anyapótlékként két mű-majmot készítettek nekik drótból. Az egyiket puha anyaggal és szövettel borították be, így hozzá tudtak bújni a kismajmok. Ezt az utóbbi mű-anyát szőranyának, a másikat pedig drótanyának nevezték a kísérlet során. A kismajmok akkor is a szőranyára csimpaszkodtak, hozzá simulva töltötték napjaikat, ha a táplálékot a drótanyára szerelt tejesedényből kapták. Vagyis az állatok számára előbbre való volt a testi kontaktus, mint a táplálék.
Gyermekünk akkor ismerkedik bátran a világgal, akkor néz körül, lép szemkontaktusba másokkal, kezd tárgyakkal manipulálni, amikor az ölünkben ülhet, nyakunkba kapaszkodhat, a kezünket fogja. A biztonságérzet, amelyet a szülővel való testi érintkezés ad, lehetővé teszi a pici számára a nyitást a külvilág felé.
Azok a gyerekek, akiknek ebben ritkán van részük, bizonytalanabbak, szorongóbbak lehetnek, és valószínűleg nehezebben teremtenek kapcsolatot. A sokat érintett, szeretgetett gyerekek érzelmi intelligenciája magasabb, ügyesebbek a kapcsolatépítésben, a kapcsolatok fenntartásában, harmonikus működtetésében.
Az anyaméhben a gyermek teste folyamatosan érintkezik az anyáéval, körülöleli a másik test. Erre az ideális állapotra vágyik vissza a kisbaba születése után is. Ezért fontos, hogy a világra jövetel után közvetlenül magához ölelhesse kis újszülöttjét az anya, megadhassa neki a lehető legnagyobb közelséget, és megnyugtassa őt az ismerős érzékletekkel.
Később is, amikor magunkhoz öleljük a kisbabánkat, testünk melege, karunk ölelése, mozgásunk ritmusa felidézi benne a méhbeli idilli állapotot, és megnyugszik, ellazul.
Minél gyakrabban tesszük ezt meg akár éjjel, akár nappal, gyermekünk annál több érzelmi megerősítést kap, biztonságérzete annál nagyobb lesz, és mindez később ügyesebbé, magabiztosabbá teszi őt.
Több kutatás tanúskodik arról, hogy a többet simogatott, ölelt, szeretgetett gyerekek nyitottabbak, és hatékonyabbak a világra vonatkozó információk befogadásában, feldolgozásában, hasznosításában. Állatkísérletek azt is bizonyítják, hogyha az újszülöttet sokat simogatják, érintik, akkor védettebbé teszik a stresszel szemben.
A kisbabák gondozásának több eleme is magában foglalja a testi érintkezést. A szoptatás, a megnyugtatás, az elringatás, a fürdetés, illetve az altatás nehezen elképzelhetőek anélkül, hogy megérintenénk, magunkhoz ölelnénk a gyermeket. Mindez azonban nem elegendő.
A szülőket rendszerint nem nagyon kell bíztatni arra, hogy simogassák, puszilgassák és öleljék a babájukat, ösztönös vágy ez, s ha nem is nyomban a születéskor, néhány hónapon belül biztosan megérik bennünk.
Engedjenek bátran ennek a késztetésnek, minél gyakrabban, annál jobb. Ma már biztosan tudjuk, hogy tévesek azok a nevelési elméletek, melyek szerint a babát túl sokszor kézbe venni, babusgatni hiba, mert „elkényeztetjük”, „elrontjuk” vele.
Ennek éppen az ellenkezője igaz. Azok a picik, akik sokat vannak kézben, ölben, olyan magabiztosságra, belső kiegyensúlyozottságra tesznek szert, amelynek segítségével később bátran és ügyesen kezdik el felfedezni a világot. Biztonságosan kötődnek szüleikhez, és ezáltal bátrabban tudnak egy időre eltávolodni tőlük, ráadásul a kapcsolatteremtésben is ügyesebbek.
A természeti népeknél a kisgyermekek anyjuk testére kötözve töltik a nap nagy részét, éjszaka is anyjukhoz simulva alszanak, és nyugodtak, kiegyensúlyozottak mind a babák, mind az anyák.
Több új gondozási módszer is ismert ma, amely erre a tapasztalatra épül. Ezek azt vallják, hogy a testközelben tartott babák az idő nagy részében csendes éber állapotban vannak, amely ideális a környezettel való ismerkedéshez, és a szülő is mélyebben megismerheti gyermekét. Babahordozó kendő segítségével végezhetjük napi tevékenységeinket, kisimítgathatjuk a testvérféltékenységgel küzdő nagyobb gyermekünk lelkét a vele való játékkal, miközben a legkisebb testünkre erősítve élvezi közelségünket.
Minden szülőnek fontos szem előtt tartani, hogy még ha nem is kötözi magára a babáját, minél többet öleli, simogatja, ringatja, annál jobban segíti az egészséges lelki fejlődésben.
A sok simogatás és ölelés az egész család életét szebbé, tartalmasabbá teheti, hiszen a testi kontaktus felnőtt korban is fontos pozitív megerősítés, érzelmi feltöltekezés. Amikor simogatjuk, öleljük a picit vagy egymást, mi magunk is átéljük az érintés adta testi-lelki hatásokat. Az intenzívebb, szeretetteljesebb érintéskultúrával mindenkinek gazdagabb lesz az érzelmi élete a családban.